Egyszer minden rossznak vége szakad, tartja a népbölcselet, s valóban, három átszenvedett tavasz után végre fellélegezhetünk, nemhogy a négyből három ezúttal nem jött össze, abszolút egyetlen angol együttes sincs a BL legjobb négy csapata között. 2007 tavasza óta tartott az európai labdarúgást sújtó brit átok, három éve tehát már annak, hogy utoljára élvezhettünk egy kicsit is értékelhető hajrát a legrangosabb kupasorozatban, három hosszú esztendő erőfociját kellett végigszenvedni míg Európa szebbik fele (értsd minden ami nem a Szigetország) ismét megrázta magát és helyére parancsolta az ez idő alatt begyűjtött egyetlen BL címétől megrészegült angol hordát.
Bebizonyosodott hát Istennek hála, hogy nem garantál mindent a Premier Leaguebe pumpált töménytelen mennyiségű pénz, hogy nem lehet a futball jövőjének kizárólagos iránya a 90 perc során végigerőltetett,a létező legminimálisabb technikai és taktikai tudásra szorítkozó sprintbajnokság, vagy hogy nem attól lesz egy csapat a világ legjobbja, hogy a csatára becsúszva kapálózik az ellenfél tizenhatosánál, amikor azok csak egy kirúgást végeznének el. Ennél sokkal több kell szerencsére, hogy egy ország labdarúgása ne csak néhány évre, hanem hosszú évtizedekre dominálni tudjon a világ futballjában.
Három év után ismét új korszak kezdődik tehát Európában és remélhetőleg visszabillen egy időre legalább a mérleg nyelve, mielőtt valamely pontvadászat ismét komolyabb lépéselőnyre tenne szert riválisaival szemben és az ideihez hasonlóan színes negyeddöntőket élvezhetünk majd jó néhány boldog évig.
